Mintavétel

A HÉV mintakeretének alapját a Magyar Háztartás Panel (MHP) 1992-es mintavételi kerete adta. Az MHP vizsgálat ebben az évben indult és összesen hat adatfelvételi hullámra került sor. A vizsgálat kiinduló pontja egy 2000-es nagyságú országos (1600 lakásos „vidéki” minta és egy 400 lakásos budapesti minta) és egy 600 lakásból álló budapesti minta volt, ez utóbbi nagyobb mintavételi egységének oka az volt, hogy a minta esetszámának csökkenését ellensúlyozzuk. Ezzel kaptunk egy, mint az országra, mind pedig a főváros lakosságára nézve reprezentatív mintát. A HÉV vizsgálat alapját ugyanezen háztartások adták, pontosabban azok, akik 1997-ig az adataink szerint életben maradtak.

A mintakeretbe az így bekerült emberek akkori nevét és címét és születési évét átadtuk a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalnak egyeztetés céljából. Az átadott adatbázist előtte azonban némiképp javítottuk, hiszen szerepeltek benne olyan utcanevek, amelyek azóta már megváltoztak (ilyen pl. Budapesten a Tanács krt., amely jelenleg a Károly krt. nevet viseli) Elsődleges elvárásunk az lett volna, hogy a Hivatal a mintakeretet alkotó személyek jelenlegi címét átadja, azonban az előbb említett három adat ehhez nem volt elégséges. A Hivatallal való egyeztetés eredménye az lett, hogy megtudhattuk, kik azok, akik az elmúlt 10 évben elhunytak a mintakeretünkből. Ezt az információt is csak abban az esetben bocsátották a rendelkezésünkre, ha a név, a lakcím és a születési év egyértelműen beazonosította az egyént. (490 emberről tudtuk meg a Hivatal adatbázisa alapján, hogy meghalt) Az új információ alapján úgy jártunk el, hogy ha (1) a Hivatal szerint elhunyt célszemély egyfős háztartásban élt már 1993-ban is, akkor kivettük a mintakeretből. (2) ha azonban többfős háztartás tagja volt, akkor a TÁRKI központban a nyomozati lapokon egy jelzéssel láttuk el azt a személyt, amiről azonban a kérdezőbiztosok nem tudták, hogy ő elhunyt. Ezzel egy újabb ellenőrzési pontot iktattunk be.

Ezek után állt elő az a 6882 főből álló csoport, melyet az adatfelvétel célmintája volt.

A kérdezés folyamata és a kérdezés ellenőrzésének első lépcsője

A kutatás egyik segédanyagaként egy általunk „nyomozati lapnak” nevezett dokumentumot készítettünk. Alapok dizánjának kitalálása és pontosítása szintén a TÁRKI kutatócsoportjának feladata volt. A nyomozati lap két részből állt:

1.         Egy összesítő háztartás lapból, melyek szerepelt a háztartás összes tagjának teljes neve, azok születési éve, a családfőhöz viszonyított állása, az 1993-as azonosítója valamint az utolsó címe, ahol korábban megtaláltuk a személyt

2.         A háztartásban 1992-ben szereplő minden egyénről 1-1 lap, melyen szerepeltek adott személy korábbi azonosítói, születési éve, valamint a legutolsó és az azt megelőző címe. Ezen a lapon állt módjában a kérdezőnek leírni minden tapasztalatát, információját, amit a célszeméllyel kapcsolatban megtudott, amennyiben a felkeresés nem volt sikeres.

Ez a kutatás ez idáig egyedülálló az országban, így folyamatosan készültünk az általunk még nem ismert hibák kiküszöbölésére. Egyik ilyen lépésünk az volt, hogy egy mintakérdezést iktattunk be az adatfelvétel indítása előtt. A mintakérdezésben három település vett részt: Ravazd, Kisújszállás és Újpest. A mintakérdezés február 19. és február 26. között zajlott. Összesen a három településen 83 személy lett kiadva, ebből 39 sikeres interjú készült el. A mintakérdezés során az elsődleges tapasztalat az volt, hogy a budapesti mintánkkal lesz a legnagyobb nehézség, hiszen ott egy kérdőív sem tudott elkészülni a próbakérdezés során és ott volt a legtöbb olyan eset, ahol semmilyen értékelhető információt sem kaptunk a célszemélyekről.

A mintalekérdezés után beépítettük tapasztalatainkat és mind a kérdőívet, mind a nyomozati lap dizájnját bizonyos részeken, ez alapján módosítottuk és ennek megfelelően tudtuk az instruktorainkat már gyakorlati információkkal és segédletekkel ellátni. A mintába szereplő háztartásokat és egyéneket kérdezőbiztosaink személyesen keresték fel.

A kérdezőket munkába állásuk előtt a központban képeztük ki, a későbbiekben pedig a regionális instruktorok segítségével végezték munkájukat. A kérdezők alapvetően a területi instruktorokkal voltak napi kapcsolatban. A kérdezők minden adatfelvételhez írásos kérdezési útmutatót kapnak, mely egyrészt felhívja a figyelmet a kérdőív legfontosabb részeire, másrészt a viszonylag ritkán előforduló kérdezési helyzetek megoldásához ad iránymutatást.

A HÉV kutatás terepmunkáját megelőzően a területi instruktorok egész napos kiképzésen, és tréningen vettek részt. A kérdezők tréningje pedig a területi instruktorok vezényletével, a TÁRKI belső munkatársainak segítségével a 15 területi és a budapesti központban történt. A kérdezők csak ez után a speciálisan az adott kutatásra vonatkozó tréning után kezdhették el a kérdőívek lekérdezését.

Ugyanakkor a kérdezőket szigorúan ellenőrizzük is. Az ellenőrzés első szintjét a területi instruktorok, második szintjét az utómunkások és az adatok számítógépes ellenőrzési folyamata, harmadik, legfelsőbb szintjét pedig a TÁRKI fő ellenőrzési csoportja végzi.

Az adatfelvétel első hullámát követően bekértük az összes nyomozati lapot az instruktoroktól és a központban összesítettük azokat. Akik másik városba és egyben instruktori körzetbe költöztek és a címüket is tudtuk, azokat újra elosztottuk a megfelelő körzetekbe és elküldtük az illetékeseknek, míg azok, akik ismeretlen helyre költöztek további nyomozás alá estek. Először is különválasztottuk azokat, akikről semmiféle érdemi információt nem kaptunk és külön, akikről ha nagy vonalakban is, de volt valamilyen információnk (pl. „valahova Fegyvernekre költöztek”). A nyomozást a központból végeztük különböző eszközök segítségével (tudakozó, Internet, ismerőskereső oldalak, hivatalok, stb.). A nyomozás során 1224 személy után kutattunk, melyből további 116 sikeres interjú készült el, illetve további háztartások helyzetéről kaptunk érdemi információt.

A kérdezést követő adatfelvételi munkafolyamatok, ellenőrzés és javítás

Az adatokat minden munkafázisban többszintű ellenőrzésnek vetettük alá. A lekérdezett kérdőíveket a területi instruktorok egyesével, személyesen ellenőrizték. Nem javítható hibák, illetve kihagyott kérdések esetén azokat kiegészítés, vagy javítás céljából a terepre visszaküldték. A kérdőívek 10 százalékát ellenőrző kérdőív segítségével a terepen ellenőrizték a területi instruktorok. Az ellenőrzés ellenőrző kérdőívek segítségével történt.

Központi fő ellenőrzés:

A regionális ellenőrzésen – amelyet a területi instruktorok végeznek – a TÁRKI-ban olyan központi ellenőrzési rendszert is fenntartunk, amelyhez tartozó munkatársak nincsenek napi kapcsolatban a kérdezőkkel, így a központi ellenőrzést nem befolyásolja az esetleges személyes szimpátia, stb. A központi ellenőrzés leginkább azokra az esetekre, területekre illetve kérdezőkre összpontosít, amelyek fennakadnak az adatok ellenőrzésének a kérdezést követő két lépcsőjén: az utómunkák során, illetve az elkészült „nyers” adatbázis számítógépes logikai ellenőrzése során. A központi ellenőr a többi ellenőrzési munkálatok során tapasztalt hibák együttes előfordulási gyakoriságát, és súlyát mérlegelve kutatásonként 2-10 csomópontot köteles ellenőrizni. (Csomóponti ellenőrzés alatt vagy egy-egy kérdező, vagy egy-egy régió összes kérdőívének ellenőrzését értjük. A központi ellenőrzés tehát szigorú, problémára fókuszált ellenőrzést végez. Az ellenőrzés negatív eredménye az ellenőrzött személlyel (kérdező, instruktor) való munkakapcsolat azonnali megszakítását eredményezi.) Ennek a célra orientált ellenőrzésnek számos formája van: személyes ellenőrzés, telefonos ellenőrzés, ellenőrző levelek írása, stb.) A HÉV kutatás esetében a központi ellenőrzés az interjúk minimum 10 százalékát ellenőrizte. Összességében tehát az interjúk 20 százaléka került az ellenőrzés hatálya alá.

Utómunkások:

A kitöltött kérdőívek a regionális instruktoroktól való átvételt követően az ún. utómunkásokhoz kerültek. Az utómunkások feladata a kérdőív általános kitöltés-kontrollja, a nyitott kérdések kódolása, a kérdőív adatainak számítógépbe való rögzítése volt.

A rögzítés SPSS Data Entry-be történt. Ez a programcsomag lehetőséget nyújt arra, hogy logikai kontrollokat építsünk be, valamint megakadályozzuk az extrém értékek rögzítését, csökkentve ezáltal a rögzítés közbeni elcsúszás veszélyét. A rögzített adatok leadásakor az átvételi program segítségével történt. Az itt előkerülő hibákat (pl. sorszámelütés, elcsúszás) még az utómunkás maga javítja.

Az utómunkások tehát egyszerre végeznek el utómunkálatokat, és ők képzik a TÁRKI ellenőrzési rendszerének második szintjét is. Az utómunkások kontrollja során mód nyílik arra, hogy ne csak a kérdezők, hanem az instruktorok munkáját is ellenőrizni tudjuk és mind a kérdezők, mind az instruktorok visszajelzést kaphassanak munkájuk minőségéről. Az utómunkások az ellenőrzési munkájuk eredményéről beszámolnak a központi fő-ellenőrnek.

Számítógépes adatellenőrzés és javítás:

A leadott file-ok összefűzése után kezdődött az alapsorok tisztítása és az adatok logikai ellenőrzése A „nyers” adatbázis összeállítását követően az adatokat számítógépes ellenőrzési folyamatnak vetjük alá, amely során az esetleges logikai ellentmondások kimutatásával keressük az esetlegesen bennmaradó hibákat. Ezt a munkálatot a HÉV kutatásban részt vevő vezető kutatók útmutatásai (a kapott részletes hibakeresési szempontok, listák ellenőrző kereszttáblatervek) alapján a hibakeresésben, javításban gyakorlattal rendelkező, a programozáshoz is értő munkatársak végzik. Az ellentmondásosnak tűnő adatokat tartalmazó kérdőíveket újra elővettük, a hibákat a kérdőívek visszakeresésével javítottuk.